Happy Birthday Honey!

Szóóóóóóóóval, hnap lesz ciccem születésnapja, ezért ajándékul létrehoztam neki egy régóta kért tőlem Adam Lambert blogot :D A sztori kissé Puszmós, pikáns szituációk, jelenetek, erotika, de lesz benne romantika is :P Aki akar, kukkantson be :D


http://adam-leigh.blogspot.com/

11. fejezet- Az első csók

Sziasztok maszatkák :) Végre vége ennek a francos sulinak :D Örültök neki? :P Amiért kissé megvárattalak titeket a fejivel, azért csempésztem bele nektek néhány perc boldogságot :D Remélem, örültök majd neki :P

                 Bella szemszöge:

Nem tudom, mi ütött belém, de közelsége annyira megnyugtatott, hogy arcomat nyakába fúrtam. Illata robbanásszerűen hatott az érzékeimre, elmémet oly annyira elbódította, hogy lassan végighúztam nyelvem a nyakán.

- Isteni az ízed – sóhajtottam fel kéjesen, majd még közelebb húztam magamat hozzá, mígnem testünk teljesen össze nem ért. A művelet közben felsőm kissé felcsúszott, így a felhevült testem érintkezett alabástrom bőrével. Erre önkéntelenül mindketten felnyögtünk. Egyik kezemet levéve a tarkójáról, végighúztam a mellkasán, míg a másikkal a hajába túrtam. Ujjaim élvezettel játszadoztak a bronzvörös tincsekkel, miközben testem önálló életre kelve, áthelyezkedett a kanapéról az ölébe. Testem legbensőbb pontja összeért férfiasságával, amitől borzongás söpört végig a gerincem mentén.

- Bella – hörögte Edward. Féltem, hogy leállít – pedig jelen esetben az lett volna a normális-, de nem akartam elengedni ezt az érzést. Elmémet elborította a kéj, az eddig ismeretlen szenvedély, és nem ismerve magamra, tovább szítottam a tüzet. Nyelvemet végigfuttattam álla vonalán, majd nyakán, mígnem rá nem találtam fülcimpájára. Hallottam, hogy légzése szaggatottá vált, mikor kényeztetni kezdtem. Mindeközben kezem elérte pólója szegélyét, s ujjaim nem kérve engedélyt, bekéredzkedtek alá. Jéghideg bőre jelen esetben még jobban izgalomba hozott.

Először hasát simogattam, majd kezem felkúszott izmos mellkasára, aminek hatására pikánsabbnál pikánsabb képek jelentek meg a fejemben. A tarkójánál játszó ujjaim elváltak tincseitől, s veszélyesebb kalandba kezdtek. A kezemet végighúztam az egyik combján, aminek hatására, - még a farmerén keresztül is- éreztem izmai rándulását. Ezen felbátorodva, a másik kezemet is alkalmaztam a másik combjára, mígnem egy ennél is veszélyesebb lépésre szántam el magam. Egyik kezemet a combján pihentettem, miközben a másikkal gyengéden a férfiasságára siklottam. Edward felnyögött, s ettől felbátorodva, simogatni kezdtem sürgető vágyát. Edward morogni kezdett, de ez csak még jobban beindított ahhoz, hogy folytassam a tevékenységet. 

Hirtelen hideg ujjak ölelték körül az enyémeket, és gyengéden, de mégis határozottan megszorították őket.

Pillantásomat felemeltem arcára, így a tekintetem találkozott az övével. Aranybarna írisze tükrözte vágyát, és úgy nézett rám, mintha menten felfalna. Mindkét kezemet ajkához emelte, s nyelvével ujjaimat becézgette, miközben mindvégig mélyen a szemembe nézett. Aztán karjaival átölelte derekamat, és közelebb húzott, minek következtében ismételten férfiasságán foglaltam helyet. Ajkával feltérképezte nyakam minden egyes milliméterét, majd fogait végighúzva rajta fokozta tovább szenvedélyemet. A vékony bőrt lassan szívogatni kezdte, minek hatására kisebbfajta hörgések törtek elő a torkomból, s csípőm önkéntelenül is körözni kezdett vágyának bizonyítékán. Erősen belemarkoltam hajába, de ez sem enyhített ölem forróságán. Edward ajka lesiklott a kulcscsontomra, s őt tüntette ki figyelmével. Ennek ellenére eme tevékenysége nem akadályozta meg abban, hogy keze a pólómon keresztül a mellemre simuljon. Elsőként egy nyögés szakadt ki belőlem, de miután gyengéden masszírozni kezdte a halmot, már zihálva kapkodtam levegő után, fejemet hátrahajtva.

 Hirtelen abbahagyta minden tevékenységét, és csak kezeit éreztem arcomon. Pillantásom még kissé homályos volt, de amikor a szemébe néztem, tudtam, mi következik. Egymáshoz simultunk, s szája súrolta az enyémet. Nyelvemmel végigsimítottam előbb felső majd alsó ajkán, melyek oly annyira édesek voltak, hogy nem bírtam nem megismételni eme cselekményem még egyszer.

Aztán száját az enyémre tapasztotta gyengéden, de mégis határozottan. Mindketten belenyögtünk a csókba, de ez nem akadályozta meg Edwardot abban, hogy nyelvével bekéredzkedjen ajkaiam közé.  Egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt a számban, minden egyes rejtett zugát feltérképezve, mígnem nyelve találkozott az enyémmel. Elolvadtam a karjában, mint egy szerelemre éhes csitri, és széles mellkasára borultam. Még szorosabban ölelt, csókja követelőzőbb, sürgetőbb lett. Ujjaimat még jobban hajába fúrtam, s élveztem nyelvünk szenvedélyes párbaját. Csípőm egyre jobban az övének feszült, és éreztem, hogy izgalma egyre fokozódik. Szívem vadul kalapált, vérem forrón lüktetett az ereimben.

- Valaki segítene? – Valahonnan a távolból érzékeltem a hangot, majd egy ajtó csapódását, és néhány szatyor földre zuhanását.

 Lassan kezdett kitisztulni az agyam, és úgy toltam el magamtól Edwardot, akár egy mérges kígyót. Egy döbbent Esmét pillantottam meg az ajtóban, ki hüledezve nézett ránk. Nem mutathattam valami jól kócos hajjal, kipirult arccal, és levegőért kapkodva. Ezen kívül tagadhatatlan volt a kép, ami elé tárult.

- Miben kell segíteni? – Robogott le a lépcsőn Emmett, Alice-szel a háta mögött. Most tudatosult bennem, hogy ők is itthon voltak, miközben mi…

Gyorsan felpattantam Edward öléből, és amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam a házból. Nem érdekelt se a kabátom, se az itt maradt cuccaim, csak eltűnni akartam innen. Még szerencse, hogy a slusszkulcsom a zsebemben van.

Remegett a kezem, miközben próbáltam belenyomni a kulcsot a zárba, azonban mielőtt még sikerült volna, felcsendült mögöttem egy bársonyos hangszín, mi felidézte a néhány perccel ezelőtt történteket.

- Bella – úgy tettem, mintha nem hallottam volna meg, és tovább ügyködtem a lyukba találással. Mi a francért nem sikerül?

Egy kéz siklott a vállamra, amitől kiejtettem a kezemből a kulcsot. Persze Edward gyorsabbnak bizonyult nálam, így kénytelen voltam szembefordulni vele, hogy végre hazajuthassak.

- Megkaphatnám? – pillantásom egész végig a slusszkulcson időzött, s nem is állt szándékomban másfelé tekintgetni.

- Ami bent történt… - kezdett el szabadkozni, de leállítottam. Semmi kedvem nem volt végighallgatni, hogy mennyire sajnálja, csak már annyira ki volt éhezve, hogy még én is megtettem. Mélyen a szemébe néztem mondandóm végéig.

- Tudom, csak botlás volt. Fiú vagy, megértem én. És nyugi, nem vagyok hülye liba, aki többet képzel ebbe bele. Mindketten megkaptuk, amit akartunk, szóval megkaphatnám végre azt az átkozott kulcsot?

Edward döbbenten nézett rám. Néhányszor kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit, de aztán mindannyiszor be is csukta. Végül csak a kezembe nyomta a kulcsot, én pedig elfordulva tőle, kinyitottam a kocsiajtót, beszálltam, majd gyújtást adva rá, elszáguldottam onnan.

Hazafelé menet mindennek elhordtam magamat, aminek csak tudtam. Mi a francot képzeltem magamról? Tulajdonképpen mi ütött belém? Nem szoktam ilyen lenni. Erre rámászok egy ilyen srácra. Egy ilyen A-listás fiúra, kiért minden csaj odavan, s boldogan dobná a bugyiját neki. Én meg bepróbálkozom itt Z-listás létemre.

Szegény srác. Tuti csak szánalomból nem utasított vissza, mert látta, mennyire szerencsétlen vagyok – erre a gondolatra önkéntelenül is kikandikált néhány könnycsepp rejtekéből, ezzel áradatot indítva el. A kesztyűtartóban zsebkendő után tapogatóztam, és szerencsémre találtam is néhányat.

Ezek után, hogy menjek a közelébe? Hogyan végezzük el a közös munkát, ha legszívesebben messziről elkerülne?

Hogy lehettem ennyire idióta? Hisz még egyetlen egy fiúval sem kerültem ilyen testi kapcsolatba, ergo semmi tapasztalatom ilyen téren. Szóval most biztosan jót szórakozik rajtam.

 Nem, Edward nem olyan. A neveléséből adódóan nem tenne ilyet, és ha találkozunk is majd valahol, úriemberhez méltóan fog viselkedni, mintha misem történt volna. Erre a gondolatra még nagyobb zokogásban törtem ki.

                 Edward szemszöge:

- Sajnálom, anya – néztem rá bűnbánóan, miközben letettem újabb 4 szatyrot a nappali padlójára.

- Nem kell mentegetőznöd, Edward. Csak meglepődtem kissé, hisz tőled nem vagyok hozzászokva ehhez a viselkedéshez. De tulajdonképpen örülök, hogy láttam ezt, fiam. Eddig aggódtam amiatt, hogy Carlisle talán túl korán változtatott téged át, és esetleg emiatt még nem értél meg néhány dologra, de a jelek szerint tévedtem – mosolygott rám.

- De még mennyire, hogy tévedtél. Az öcsi csakúgy beindult – bukkant fel Emmett is, egy kaján vigyorral az arcán.

- Emmett – nézett rá Esme rosszallóan, amitől fivérem rendezte arcvonásait. Ezután hozzám fordult. – Nagyon aranyos lánynak tűnik. Most már értem, miért szeretsz mostanában annyira iskolába járni. – Kacsintott rám egy mosoly kíséretében.

- Anya – tettetett felháborodással ejtettem ki a szót, de aztán az én ajkam is felfelé görbült.

                  Bella szemszöge:

Már csak néhány méter választott el a házunktól, mikor valami furcsaságra lettem figyelmes. Egy ismeretlen autó állt a házunk előtt.

 Leparkoltam a felhajtón, és a visszapillantó tükör és néhány zsebkendő segítségével valamelyest emberi kinézetet kölcsönöztem magamnak. Miután ezzel végeztem, kiszálltam a kocsiból, és megindultam a ház felé.

Reménykedtem benne, hogy még megvan a tartalék kulcs a lábtörlő alatt, különben addig itt dekkolhatok, míg meg nem jön Charlie, hisz a kulcsom a kabátom zsebében van, ami a Cullen házban maradt.

-         -  Bella – csendült fel egy ismerős hang a hátam mögött, és erősen gondolkodóba estem, hogy megforduljak-e, de aztán a nevelésemnek köszönhetően mégiscsak megfordultam.

-         - Mit akarsz? – a türelmem csak eddig tartott ki.    

Új történet

Ismertető: 


Egy múlt elől menekülő fiatal lány, ki az átélt szörnyűségek hatására megkeményítette szívét, s lelkét érzéketlenné téve próbálja megvédeni magát az újabb csalódásoktól. 

Egy jelen ellen harcoló férfi, ki titkolja az emberek előtt valódi énjét. Ki rég elfelejtette már, milyen is, ha valaki saját magáért szereti. 

Két megtört lélek. Két lélek, kik mindennap megküzdenek magukkal és a világgal is. 

Egy nap azonban egy váratlan fordulat hatására a két lélek egybefonódik, s sorsuk örökre megpecsételődik… 

„A remény fura dolog. A világ legcinikusabb embere sem képes teljesen kiölni magából. A remény apró szikraként ott lapul mindenkinek az elméjében, s arra vár, hogy az első szellőre fellángoljon.” 

Tartalom:

Alíz fiatalon elmenekül otthonról barátnőjével, Helgával. Úgy gondolja, ha másik országba menekül, talán maga mögött hagyhatja a múltat. Azzal azonban nem számol, hogy egy váratlan esemény végleg megváltoztatja az életét...

„ Az életünk olykor megállíthatatlanul az ütközés felé halad, anélkül, hogy mi tudnánk erről. Legyen az véletlen vagy szándékos, semmit sem tehetünk ellene. "

Alexander egyik napról a másikra bukkan fel Alíz életében, és alaposan fel is kavarja azt. A lány először harcol ellene, az érzései azonban végül erősebbnek bizonyulnak. Annak ellenére is, hogy a férfi Helga barátja...

  „Kétségbeesetten kapaszkodtam az utolsó szalmaszálamba, mert igen jól tudtam, az életem múlik rajta. Még akkor is, ha ezzel Helgát bántom. Helgát… az eddigi fénysugaramat. A múltam és a jövőm csapott össze. Én pedig csak az egyiket választhattam…”

Fájdalommal, könnyekkel, meglepetésekkel, érdekes fordulatokkal átitatott történet, melynek a végén kiderül, hogy senki sem az, kinek mutatja magát...

Link  /Nem Twilight/

10. fejezet - Egyre közelebb és közelebb...

 Sziasztok maszatkák :) Végre meghoztam nektek a frisst :) Remélem, örültök :P  Tom, h sok-sok kihagyás volt, de most végre vége a sulinak :D 4,6 lettem, így elégedett vok magammal :D És: Nyáááááááááááár *könnyezik* 

Játék :D : mostantól kezdve a következő fejezetre vonatkozóan szavazásra fogok oldalt bocsátani néhány ötletet, s ami a legtöbb szavazatot kapja, az fog bekerülni a fejibe :P Így 1 kicsit ti is alakíthatjátok a történetet. Rem, örültök neki :P Jó olvasást és sok-sok komit :D  

         

          Bella szemszöge:

- Ne haragudj – néztem rá ismételten Edwardra. Szörnyen kínosnak éreztem az előző kitörésemet, de ő csak mosolygott rám, miközben próbált megmenteni pár könyvet. Szívesen segítettem volna neki, de eltökélten kijelentette, hogy majd ő elintézi. Sikeresen kimentette a bajbajutott könyveket a tócsából, mielőtt felitatta 

volna a teát.

- Kész is – húzta ki magát büszkén, majd néhány másodpercre rá eltűnt a konyhába. Idegesen tördeltem az ölembe ejtett ujjaimat, s közben azon gondolkoztam, hogyan húzhatnék el innen minél hamarabb. A velem szemben helyet foglalt Alice, mintha csak belelátott volna a fejembe, pont ebben a pillanatban biztosított a felől, hogy ne érezzem magamat zavarban.

- Nem kell kényelmetlenül érezned magad. Ez mindenkivel előfordulhat. Főleg, ha ez az idióta bátyám beindul.

- Héééééé, én is itt vagyok ám – háborodott fel az említett.

Igazából magam sem értettem, miért vagyok ennyire feszült. Egyrészről tényleg elég gázosan leégettem magamat, másrészről viszont megijesztett az előző helyzet.

Annyira felszabadult voltam, és… boldog. Boldog. Pont ez az, mi annyira megrémített. Egy átlagos ember számára ez csak egy szó, mi olykor-olykor eltűnik, majd felbukkan az életében, de számomra nem. Olyasvalaki számára, ki eddig csak filmekben látta, s könyvekben olvasta ezt az állapotot, rémísztőleg hat ez a felismerés.

- Belehaltál volna, ha segítesz Edwardnak, Emmett? – rántott ki az elmélkedésből Alice hangja.

- Te is tudod Alice, hogy mennyire lusta – csendült fel Edward bársonyos hangja.

 Szempilláim alól kikukkantva rögtön felfedeztem alabástrom bőrét, majd pillantásomat néhány másodpercig rajta legeltetve, inkább a padlót tüntettem ki figyelmemmel.

- Nem vagyok lusta, csak energiatakarékos. Még szükségem van az erőmre estére. Rose cica igazán kis tüzes tud lenni – lehajtott fejemnek köszönhetően nem érzékelhették, hogy arcom pírba borult.

- Emmett – mordult fel Edward, ezt követően pedig egy csattanás visszhangzott a nappaliban.

 Erre önkéntelenül is felemeltem a fejemet, és a bal orcáját tapogató Emmettel találtam magamat szembe.

- Edward? – néztem rá kissé értetlenül. A fivére háta mögött állt.

Miután leesett neki a tantusz, meglepetten nézett rám. Tekintetét az enyémbe fúrta, s nem volt hajlandó elereszteni. Mintha muszáj lenne meggyőznie, hogy ő nem ilyen.

- Ha kiromantikáztátok magatokat, végre felnyöghetnék fájdalmamban? – kezdett el zsörtölődni Emmett, amit Alice egy újabb pofonnal jutalmazott. Tehát az előbb is ő volt. Elkaptam a pillantásomat Edwardról, s mintha bujkálnom kellene, ismét lehajtottam. Hogy gondolhattam róla ilyet?

Talán tényleg jót tenne egy pszichológus nekem. De szegényt kikészíteném- erre a gondolatra ajkam mosolyra húzódott. Tényleg az agyamra mehetett valami. Ma többet mosolygok, mint egész életemben együttvéve.

- Bella?

- Hm? – kaptam fel hirtelen a fejemet.

- Szerintem ma nem igazán tudnánk a vitára koncentrálni, ezzel az 5 évessel a nyakunkon. Nem baj, ha elhalasztanánk?

- Dehogy. Rengeteg időnk van még. Amúgy is be kell még fejeznem a matek leckém. Pontosabban előbb rá kellene jönnöm, hogyan is kezdjek neki – vigyorodtam el, mikor a korábbi próbálkozásaimra gondoltam. Istenem, de béna voltam.

- Edward nagyon jó matekból. Talán segíthetne – kotyogott közbe Alice, mire bátyja egy szúrós pillantással tüntette ki. Hát, úgy érzem, ez egy erős nem volt.

- Nem azért mondtam. Hogy őszinte legyek, magam sem tudom, miért mondtam – az utolsó szavak szinte suttogássá váltak. Lázasan kutattam gondolataim között a választ. Tulajdonképpen miért is mondtam ezt?

- Szívesen segítek – küldött felém egy térdet-remegtető mosolyt Edward. A gerincem kocsonyává vált, és csak kis híján nem taknyoltam el.

- Nem szükséges. Különben sincs itt a cuccom – kezdtem el mentegetőzni, s minél hamarabb az ajtón túl szerettem volna magamat látni. Tiszta gáz vagyok.

- Nekem is ugyanazok a könyveim, mint neked. Lehozom őket – indult meg a lépcső felé, s kettesével szelve a lépcsőfokokat, az emeleten befordulva, el is tűnt.

         Mike szemszöge

               E/3

- Hogy vagy haver? – nézett érdeklődve barátjára Eric, miközben helyet foglalt a kórházi ágy mellett található széken.

- Sokkal jobban – a válasz elég erőtlenül hangzott, de már ez is hatalmas előrehaladás volt. Tulajdonképpen már magában az is csoda, hogy Mike képes beszélni, a hangszálait ért támadást figyelembe véve.

- És emlékszel valamire?

- Nem igazán – hörögte nagy nehezen a betanult szövegét. Igazából nagyon is jól emlékezett a támadó jellegzetes parfümére, mit semmi mással nem tudna összetéveszteni. Nagyon is jól tudta, ki támadott rá azon az estén.

             

                            Bella szemszöge:

- Tehát az így megkapott pont lesz a kör középpontja, amit aztán behelyettesítek a köregyenletbe, és a két egyenletből létrehozok egy egyenletrendszert – várakozva néztem Edwardra. Az elmúlt 1 órás korrepetálás során több mindent felfogtam, mint egész évben matekon.

- Így van – bólintott büszkén.

Annyira megörültem, hogy végre valamit konyítok ehhez az átkozott geometriához, hogy gondolkodás nélkül a mellettem ülő Edward nyakába vetettem magam.

- Te egy zseni vagy – feleltem mosolyogva, majd hálámat tetőzve, puszit nyomtam az arcára.

Teste először megfeszült, aztán néhány másodperc hezitálás után karjai átölelték derekam. Jéghideg bőre szinte égette felforrósodott testem, mégis ez a szokatlan testhőmérséklet megnyugtatott.

Egy pillanatra elfeledkezve magamról, még jobban hozzásimultam. Nem tolt el magától, nem is húzott közelebb, lélegzete azonban elakadt.

-  Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt,

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

részeg vagyok és mindig szomjazom. * – Edward hangja oly halkan csengett, hogy egy pillanatig azt hittem, csak beképzelem az egészet.

- Shakespeare – suttogtam elfúlóan. Még közelebb bújtam hozzá, amennyire csak tudtam.

 Ebben a pillanatban nem számított senki és semmi, csak ő és én.

* William Shakespeare: Az vagy nekem